A fokozott véralvadási hajlamú pácienseknél az átlagosnál lényegesen gyakrabban fordul elő ismétlődő spontán vetélés.

Ugyanezen ok áll az alábbi problémák hátterében is

• ismételt beágyazódási (megtapadási) sikertelenség lombik-bébi kezeléseknél
• méhen belüli magzati elhalások, méhen belüli sorvadás, (small for gestational age)
• terhességi toxémia (a terhesség 20. hete után jelentkező magas vérnyomás, fehérjevizelés és ödéma)

A véralvadási problémák diagnózisa szűrővizsgálatokon, direkt vizsgálatokon, és genetikai vizsgálatokon alapul.

Fontos tudni, hogy egy - vagy ha valamelyik szűrővizsgálat pozitív - két vérvételből megoldható.

Pozitív eredmény esetén a véralvadási rendszerrel foglalkozó szakember, a hematológus állítja fel a pontos diagnózist, és írja elő a kezelést. A kezelés általában véralvadásgátló gyógyszer (terhesség alatt injekció), melyet az egész terhesség alatt alkalmazni kell. Reprodukciós kezelés esetén a petefészek-stimuláció megkezdésével indul a terápia (a köznyelv „vérhígítónak” nevezi ezeket a gyógyszereket).

A fokozott véralvadási hajlamnak (trombofília) két alapvető formája van:

• Veleszületett. Ilyenkor gyakran a családban is előfordul trombózis, mégpedig fiatal korban.
• Az élet során kialakult. A kezdetben egészséges véralvadási rendszer romlik el, nem ritkán valamilyen immunológiai eltérés talaján alakul ki, legismertebb megjelenése az antifoszfolipid-szindróma

A kórfolyamat lényege, hogy a kialakulóban lévő méhlepényt ellátó kis anyai erekben vérrögök képződnek, elzárják azokat, így a lepény fejlődése igen korai (lombik-bébi kezelés), korai (missed abortion, a 12. terhességi hétig az embrió elhalása)stádiumban megáll, vagy súlyosan károsodik, mely a későbbiekben vezet működési zavarhoz (méhen belüli sorvadás, méhen belüli elhalás, terhességi toxikózis). Bizonyos esetekben direkt lepénykárosító hatás is kimutatható. Fontos tudni, hogy más betegségek esetén is aktiválódhat a véralvadási rendszer (leggyakrabban immunológiai megbetegedések kapcsán, de policisztás ovárium szindróma esetén is megfigyelték az egyik-mostanában felfedezett- véralvadási faktor fokozott működését).

Mi köze a hematológiának a sikertelen terhességhez?

A véralvadási rendszer kényes egyensúlya két szélsőség irányába tolódhat el:

• véralvadás csak igen lassan - néha szinte egyáltalán nem - következik be. Ez a vérzékenység. Ilyenkor a legkisebb sérülés is nagyon súlyos vérzésekhez vezet (legismertebb formája az orosz cári családban előforduló, öröklődő hemofília)
• véralvadás fokozott mértékű. Ez a trombofília. Ez esetben sérülés nélkül is véralvadékok képződnek az érpályán belül és trombózis alakul ki. Ha a keletkezett vérrög elsodródik keletkezési helyéről és másutt okoz érelzáródást, embóliáról beszélünk.

A haematológia a belgyógyászat egyik speciális ága, mely a vér, a vérképző rendszer és a véralvadási rendszer megbetegedéseivel foglalkozik. Az, hogy a sikertelen terhességek és reprodukciós kezelések kivizsgálásával foglalkozó intézet egyik kiemelt vizsgálati ága a haematológiai betegségek kutatása, jól példázza azt, hogy napjainkban az orvostudomány olyan ágai között találunk kapcsolatot, mely néhány éve még teljesen elképzelhetetlen volt.

A haematológiának egyik szubspecialitása a homeosztazeológia, vagyis a véralvadási rendszer megbetegedéseivel foglalkozó tudomány.

Teljesen természetesnek gondoljuk, hogy ereinkben a vér folyékony formában található, holott egy igen bonyolult mechanizmus biztosítja ezt a folyékonyságot.Gondoljunk csak arra,hogy ha megsérülünk, a vérzés hamarosan megáll. Ehhez az szükséges, hogy egy sok lépcsős, egymást aktiváló kémiai folyamatokból álló rendszer (a véralvadási kaszkád) hibátlanul működjön, és a folyamat végén a sérülés helyén kialakuljon egy megfelelő méretű vérrög (trombus), mely elzárja a további vérzés útját. A rendszer másik része arról gondoskodik, hogy ez a vérrög idővel „feloldódjon”, vagyis az érpálya ismét átjárható legyen.